Mit gondolnak magukról az egyes generációk?

 Székely Levente 1 napja

Mit gondolnak magukról az egyes generációk?

 

Vajon mit gondolnak magukról a hasonló korú emberek, igazodnak­-e azokhoz a képekhez, amelyeket a generációkutatók rajzolnak róluk? A Kutatópont 2017 őszén végzett nagymintás kutatásában arra kerestük a választ, hogy a különböző generációk miként jellemzik saját magukat, jellemzőikben látnak­-e különbséget a többi generáció tagjaihoz képest.

A történelem során még soha nem volt ennyi fiatal, mint jelenleg, mégis öregszik a társadalmunk. E látszólagos paradoxon a mediatizált világképünkről is fellebbenti a fátylat, és látni engedi azt, hogy az öregedés egyáltalán nem globális jelenség, mégis sokszor így érezzük.

A demográfiai tendenciáknak köszönhetően néhány évtized múlva tízmilliárd ember él majd a Földön. A demográfiai folyamatok nem csupán az emberiség összlétszámának drámai növekedésében mutatkoznak meg, hanem a belső struktúra megváltozásában is.

Népességrobbanás és következményei

Míg a fejlődő világban a belépő nagy létszámú új generációk megfelelő oktatáshoz, munkalehetőséghez és felelős családtervezési ismeretekhez juttatása a fő feladat, addig a fejlett világban a társadalmak elöregedése és az ehhez kapcsolódó új (elsősorban szociális, egészségügyi) teendők jelentik a kihívást. Az ENSZ jelentése szerint 2050-re a 60 éves vagy annál idősebb népesség lélekszáma meg fog kétszereződni, és meghaladja majd a kétmilliárd főt.

Társadalmunk elöregedését mindennapi megtapasztalhatósága miatt jellemzően valóságosabbnak is érzékeljük, és csupán a migrációs válság tünete világított rá, hogy a világ másik részén a népességrobbanás következtében alapvetően fiatalos társadalmak léteznek.

A számok ennek ellenére továbbra is nagyon idegenül hatnak, amikor szembesülünk azzal, hogy Magyarország életkori mediánja – olyan középérték, amely a társadalmat számszerűen két egyforma lélekszámú részre választja – közel 42 év, miközben a világ a maga 30 évével olyan országokból is áll, ahol bőven 20 év alatt van a medián életkor. Ilyen ország például Niger (15,3), Uganda (15,7), Mali (16,2), Malawi (16,5) vagy Zambia (16,7); néhány ország a világ legfiatalabb társadalmai közül, ahol összességében több mint százmillió ember él.

A magyarországi adatokat szemlélve természetesen teljesen más kép tárul elénk.

A KSH legfrissebb népszámlálásának adatai alapján hazánkban 1,7 millió 65 évesnél idősebb ember él. A jelenlegi trendek alapján a korosztályba tartozók száma 70 százalékkal magasabb lesz 2070-re.

Magyarország öregedési folyamata igazodik a fejlett világ trendjeihez, a hazai életkori medián, mint fentebb említettük, közel 42 év.

A nemek arányát a népességen belül a születéskor várható élettartam, a természetes szaporulat és a migrációs trendek befolyásolják. A KSH 2016-os adatai alapján Magyarországon a nők születéskor várható élettartama 79 év, míg a férfiaké 72 év, ami megduplázódott az elmúlt évszázadban. Tovább élünk tehát, és ez természetesen jó, a társadalom öregedése ugyanakkor sok megoldandó problémát is jelent. A jelenség a demográfusok figyelmén kívül felkelti a társadalomtudósok érdeklődését is.

A szociológusokat az idősek társadalmon belüli szerepének átalakulása foglalkoztatja. A politológusok számára a generációk közötti konfliktusok fontos vizsgálandó terület, a közgazdászokat pedig az idősek ellátórendszerekre gyakorolt hatása érdekli. A gyakorlati szakemberek természetesen leginkább új fogyasztói csoportként tekintenek az idősebb nemzedék tagjaira, akiket ugyanúgy próbálnak paraméterezni, szegmentálni, generációként azonosítani, mint a fiatalabbakat.

Generációs élmények

A generációk olyan nemzedékek, melyek nem szabályszerűen követik egymást. A generációelmélet szerint nem minden is mondhatjuk, hogy az Y generáció gyakorlatilag behozta azokat a lemaradásokat, amelyek korábban a magyarországi eltérő médiakörnyezet miatt jellemzőek voltak.

Mi harminc?

Világviszonylatban szemlélve a különböző korcsoportokat nem is annyira meglepő, hogy a legszámosabb korcsoport a 0–14 éveseké, akiknek 1,9 milliárdos lélekszámát szinte eléri a második legnépesebb korcsoport, a 15–29 éveseké, amely 1,8 milliárd főt számlál. A sorban következő 30–44 éves korcsoportot másfél milliárd fő alkotja, a 45–59 éveseket 1,2 milliárd, míg a 60 évesek vagy idősebbek korcsoportja „mindössze” 900 millió főt tesz ki az ENSZ adatai alapján.

Az elnevezésekben kevesebb, az életkori határokban annál nagyobb ellentmondás jellemző: ahány tanulmány, annyiféle besorolás van arra vonatkozóan, hogy hol kezdődik és hol végződik egy-egy karakteres nemzedék. Magyarországon a különböző generációk határai a médiafogyasztási szokások alapján az alábbiak szerint alakulnak:

• veteránok: az 1938–1939 előtt születettek;
• baby boom nemzedék: az 1940–1941 és az 1968–1969 között születettek;
• X generáció: az 1970–1971 és az 1978–1979 között születettek;
• Y generáció: az 1980–1981 és az 1992–1993 között születettek;
• Z generáció: az 1994–1995 után születettek.

Az azonos időben születetteket az elméleti munkák vagy az empirikus vizsgálatok generációkba terelhetik, de vajon a külsődleges azonosítást követte-e vagy társult-e hozzá immanens azonosság? Erre a kérdésre kerestük a választ a Kutatópont csapatával 2017 őszén. Több egymást követő nagymintás – hullámonként 2000 fő megkérdezésével készült – reprezentatív kutatásban arra kértük válaszadóinkat, hogy jellemezzék saját generációjukat.

Generációs önazonosság

A veteránok saját generációjukat átlagosan 66 és 87 év közé tették, a baby boomerek pedig 52 és 67 év közé helyezték a nemzedéküket. Az X generáció úgy gondolja, hogy ők átlagosan a 36 és 49 év közötti korcsoportot képviselik, az Y generáció tagjai 26 és 40 év közöttinek vélik saját korosztályukat, míg a Z generáció tagjai 19–30 évesnek tartják saját nemzedéküket.

A veteránok saját generációjukat elsősorban idősnek, betegesnek látják.

A baby boom nemzedéke pedig munkásnak, betegesnek, nyugdíjasnak tekinti saját magát. Az X generáció tagjai úgy gondolják, hogy ők dolgozó, családos és szorgalmas emberek.

Az Y generáció fiatalnak és dolgozónak, a Z generáció pedig fiatalnak és tanulónak tartja saját nemzedékét.

Ha túllépünk az élethelyzetből fakadó tulajdonságokon, megjelennek azok az ismerős karakterjegyek, amelyekbe lépten-nyomon belebotlunk a komolyabb szakmai munkáktól kezdve az életmódmagazinok népszerű tudomány rovatáig.

Ezek szerint a veteránok saját érzékelésük szerint dolgos, becsületes nemzedék, akárcsak a baby boom generációja. Az X-ek szorgalmas-munkabíró, de túlterhelt és kihasznált nemzedékét a kétarcú, többek között bizonytalan és céltudatos Y nemzedék követi, amelynek tagjai a Z generációval együtt visszaigazolják az információs társadalmi beavatottságukat, mindkét esetben megjelenik ugyanis az internet mint a nemzedék egyik fő jellemzője.

Mindez a visszaigazolás jelenti-e, hogy alapvetően jó a generációs megközelítés? Valószínűleg igen, persze az továbbra is kérdés, hogy ilyen is volt, vagy csak eleget hallották mindezeket a nemzedékükkel kapcsolatban?

Székely Levente 1979-ben született Kolozsváron. Szociológus, tanulmányait az ELTE Társadalomtudományi és Bölcsészettudományi Karán valamint a Budapesti Corvinus Egyetemen végezte. Számos kvalitatív és kvantitatív megközelítésű kutatást vezetett különböző területeken (pl. médiafogyasztás, szerencsejátékok, ifjúság, pénzügyi kultúra, stb.). 2012-ben vette át a nagymintás ifjúságkutatás szakmai irányítását. A 2016-os kutatás eredményeinek részletes feldolgozása folyamatban van, a gyorsjelentések már napvilágot láttak jelentős médiafigyelmet generálva.