Az elemek kémiája

A hidrogén

A hidrogénnelé kapőcsolatos néhány fontos dátum

1671      Boyle kimutatta, hogy híg kénsav és vas reakciójábanéghető gáz keletkezik.

1766      Cavendish különbözó savakat vassal, cinkkel, ónnal reagáltatva megállapította, hogy hidrogén valós sajátságát; kimutatta, hogy lényegesen könnyebb, mint a levegő

1781      Cavendish kvantitive kimutatta, hogy ha hidrogén és oxigén felrobbantotta, akkor víz keletkezett és ennélfogva a víz nem egy elem, amit akkor még feltételeztek.

1783    Lavoisier javasolja a „hidrogén” nevet, ami görögül vízképzőt jelent

1800      Nicholson és Carlisle elektrolitikus úton hidrogénre és oxigénre bontja a vizet, amelyekből robbanásszerű reakció útján ismét víz keletkezik.

1810      Davi felismeri, hogy a hidrogén a savak alapvető eleme. Lavoiser szerint még az oxigén volt savképző. Az oxigéne görög szó, magyarul savképző.

1866      Miután 1863 Devill és Troust megfigyelte a hidrogén diffúzióját vörösizzású platinán és vasonj keresztül, Graham felfedezte, hogy a hidrogén palládiumban igen nagy mennyiségen oldódik.

1878      Hidrogént detektáltak spektrofotometriás úton a Nap kromoszférájában. (Lockyer)

1895      Dewar először cseppfolyósított hidrogént jelentősebb mennyiségben azt követően, hogy 1877-85  között mások ködöt, cseppecskéket már észleltek.

1909      Sorensen bevezeti a hidrogén-koncentrációra a pH skálát.

1912      Thompson tömegspektrometriás   módszerekkel felfedezi a H₃⁺ iont.

1920      A hidrogénkötés elméletének bevezetése Latimer és Radehush által

1924      Meche spektrofotometriás módszerrel felfedezi  az orto-és para hidrogént amit kvantummechanikailag Heisenberg értelmezett 1927.- ben.

1930      Néhány szerző bevezeti a protontranszfer reakciókban a kvantummechanikai alagúteffektus-elméletet.

1931      Hieber és Leutert előállítja az első átmenetifém-hidrido komplexet.

1932      Spektrofonometrában felfedezik az első deutréniumot, amit hidrogéngáz diffúziójával, illetve a víz elektrolizisével dúsitanak. (Uray, Brickweede és Murphy

1934 először állítanak elő triciumot D₃PO₂ és (ND₄)₂SO  deuteriumos bombázásával, ill ²D+²D=²T+²H reakcióval. (Oliphant, Harleck és Rutherford)

1939      Alvarez és Cornog kimutatja, hogy a tricium radioaktivitását, amit megelőzően 1938-ban Bonner már megjósol.

1947      Először állítanak elő LiAlH₄ –et, melyről ezt követően k9imutatták, hogy sokoldalü redukálószer(Fri nkhold, Bold és Schlesinger)

1950      Először detektálnak triciumot atmoszférikus hidrogénben (Fallings és Harteck), késöbb jelenlétét esővízben is kimutatták. (Libby és munkatársai 1951)

1954      Az első hidrogénbomba robbantása a bikini szigeteki koralzátonyokon

1960      -as évek Oláh György illetve Gillesque és munkacsoportjaik szisztematikusan tanulmányozzák a „szupersavakat” (10⁷-10⁹-szer erősebb savak mint a kénsav

1966      A „mégikus sav” kifejezés bevezetése Oláh laboratóriumában a HSO₂FSbF₃ nem vizes remdszerre

1979      Bezárt hidrogénatomot detektálnak, illetőleg lokalizáltak oktaéderes többmagvú karbonilokban,

1984      Kabos felfedezi a dihapto-dihidrogént stabilis átmenetifém-komplexeit