Nos, kezdjük talán egy cáfolattal, mely állítás talán egyértelműnek tűnhet, ám mégis vissza kell utasítanom. Levelem, gondolataim Hozzád nem azért íródnak, hogy „minél előbb ágyba vihesselek” vagy hasonló. Nem cáfolom, kapcsolatunkban ez is benne van, meg az is hogy csupán kollégák maradunk „hello hogy vagy”-on kívül túl sok közünk nem lesz egymáshoz. Levelem elsősorban magam miatt íródott; össze akarom szedni a gondolataimat amit Ííántad érzek és gondolok. Nem állítom, hogy Számodra érdekes lesz írásom, ám Nekem ez így jó; ki kell írnom magamból azt, ami bennem van!
Írántad érzett vágyam nem a munkahelyi buli napján kezdődött, hanem kábé egy hónapja. Nézegettelek, figyeltem a Facebookon a képeidet, figyeltelek a munkahelyen. Tetszett ahogy nevetsz, ahogy mész, ahogy az emberekkel beszélgetsz… Már rég óta lesem a Ti kis „játékotokat” a Lacival, ezt a Maci –Bubu dolgot.Ez olyan (és ne haragudj, hogy ezt írom) ez olyan beteg dolog volt, eleinte talán egy kicsit jópofa, de inkább beteg. Az, hogy a folysosón néha leszólítottalak és azt mondtam, hogy szonmorúnak látszol azt komolyan gondoltam, az nem udvarlás volt vagy ilyen. Tudtam, hogy van egy komoly barátod, mégis úgy azonosítottalak be, hogy a Lacival „kavarsz” (mint kiderült nem is alaptanul.)
Az, hogy milyen a kapcsolatod a pároddal őszintén szólva nem érdekel és semmi közöm. Ez mindenkinek a legbelsőbb magánügye,azért szögezzük le, hogy nagyon sok fajta okból lesz az embernek „állandó kapcsija” persze, ezeket az okokat „gyüjtőnéven” szerelemnek nevezzük. A biztonság (anyagi és érzelmi értelemben), „azért mert mindenkinek van valakije”, „hogy ne legyek egyedül”, és még számtalan ok ide tartozik… A szerelemtől meg pontosan azért félünk, mert mindezeket a dolgokat „takarjuk el” vele….De attől még szomorú a szemed az Alfában…
Ki kell mondani; az embernek kell egy állandó kapcsolat, hiszen társas lény. Az állandó kapcsolat gyönyörű és szép, de nagy felelőséggel jár és legalábbis szerintem nem lehet szomorú a szem…( )”Azon” a pénteken nem volt szomorú a szemed, vidám voltál és fesztelen és nem a bor hatásásra; azt hiszem megértetted, hogy melletted van egy srác ki „tényleg” érdeklődik utánad, nem csak felületesen.
Itt vissza kell térni a „Maci-Bubu’ kapcsolatodhoz; egy mese volt amiben eljátszottátok a barátságot. És ha már mese az egész miért ne lehetne egy-két csók, ugyebár, meg ez, meg az. Hiszen mese… Szerintem a baj ott volt, ott szúrtátok el, hogy nincsennek mesék. Hús vér emberek vannak, emberi érzésekkel. Persze, idáig-oráig be lehet csapni megunkat (lehet „egy kois pluszként” megfogalmazni a szerelmet”) de az becsapás. A Maci-Bubu mesében megjelent olyan valaki, ami nincs a mesébe; a párod! Erre viszont nem voltatok felkészülve, mert ilyen nincs megírva a „Maci Laciban” Hisz ott két ártatlan maci játszadozik csupán.
Az élet kőkemény Szilvi, de ettől ne légy szomorú; csak azt kéne tenned, hogy őszinte legyél elsősorban magadhoz. Ne mesélj Maci Lacit, meg „egy kis pluszt” ha nem az van, ha igazából szerelem van, vagy testi vonzalom!!!! Ne akarj beleugorni a mesébe egy kicsit „csöcsrézni”, meg „feneket fogdosni”, hogy aztán ki ugorj, megrázd magad és menj tovább…!
A felnőtt elsősorban azért felnőtt, mert vállalja tetteit és azok következményeit. Én vállalni fogom mindig a csókodat, a simogatásodat. Tudom, hogy nem élhetek már úgy ahogy a csókjaid előtt! Szeretem a családomat és nem fogom elhagyni, de nincs is erről szó. Az őszinteségről és az igazságról írogatok Neked. Nagyon rosszul gondolod, hogy „maradjunk barátok, bulizgassunk..” mert hol bulizgatnánk és a francba is, barátkozni nem így kell! Járjunk, menjünk ki a Szigetre, van egy csomó egyetemi klub, ígyunk meg egy kávét, sörözgessünk, oké. Még az is lehet hogy ebből barátság lesz, ám tudod mostanság inkább a csókjaidra vágyom! Arra vágyom, hogy nevess, hisz olyan szépen nevetsz. Meg akarlak ismerni az „ágybe vinni Téged” az egy dolog a sokezerből…
Öszintének lenni és őszinte lenni, nem a családunkhoz (ez egy rohadt és fájdalmas dolog) de önmagunkhoz mindenképp
Írántad érzett vágyam nem a munkahelyi buli napján kezdődött, hanem kábé egy hónapja. Nézegettelek, figyeltem a Facebookon a képeidet, figyeltelek a munkahelyen. Tetszett ahogy nevetsz, ahogy mész, ahogy az emberekkel beszélgetsz… Már rég óta lesem a Ti kis „játékotokat” a Lacival, ezt a Maci –Bubu dolgot.Ez olyan (és ne haragudj, hogy ezt írom) ez olyan beteg dolog volt, eleinte talán egy kicsit jópofa, de inkább beteg. Az, hogy a folysosón néha leszólítottalak és azt mondtam, hogy szonmorúnak látszol azt komolyan gondoltam, az nem udvarlás volt vagy ilyen. Tudtam, hogy van egy komoly barátod, mégis úgy azonosítottalak be, hogy a Lacival „kavarsz” (mint kiderült nem is alaptanul.)
Az, hogy milyen a kapcsolatod a pároddal őszintén szólva nem érdekel és semmi közöm. Ez mindenkinek a legbelsőbb magánügye,azért szögezzük le, hogy nagyon sok fajta okból lesz az embernek „állandó kapcsija” persze, ezeket az okokat „gyüjtőnéven” szerelemnek nevezzük. A biztonság (anyagi és érzelmi értelemben), „azért mert mindenkinek van valakije”, „hogy ne legyek egyedül”, és még számtalan ok ide tartozik… A szerelemtől meg pontosan azért félünk, mert mindezeket a dolgokat „takarjuk el” vele….De attől még szomorú a szemed az Alfában…
Ki kell mondani; az embernek kell egy állandó kapcsolat, hiszen társas lény. Az állandó kapcsolat gyönyörű és szép, de nagy felelőséggel jár és legalábbis szerintem nem lehet szomorú a szem…( )”Azon” a pénteken nem volt szomorú a szemed, vidám voltál és fesztelen és nem a bor hatásásra; azt hiszem megértetted, hogy melletted van egy srác ki „tényleg” érdeklődik utánad, nem csak felületesen.
Itt vissza kell térni a „Maci-Bubu’ kapcsolatodhoz; egy mese volt amiben eljátszottátok a barátságot. És ha már mese az egész miért ne lehetne egy-két csók, ugyebár, meg ez, meg az. Hiszen mese… Szerintem a baj ott volt, ott szúrtátok el, hogy nincsennek mesék. Hús vér emberek vannak, emberi érzésekkel. Persze, idáig-oráig be lehet csapni megunkat (lehet „egy kois pluszként” megfogalmazni a szerelmet”) de az becsapás. A Maci-Bubu mesében megjelent olyan valaki, ami nincs a mesébe; a párod! Erre viszont nem voltatok felkészülve, mert ilyen nincs megírva a „Maci Laciban” Hisz ott két ártatlan maci játszadozik csupán.
Az élet kőkemény Szilvi, de ettől ne légy szomorú; csak azt kéne tenned, hogy őszinte legyél elsősorban magadhoz. Ne mesélj Maci Lacit, meg „egy kis pluszt” ha nem az van, ha igazából szerelem van, vagy testi vonzalom!!!! Ne akarj beleugorni a mesébe egy kicsit „csöcsrézni”, meg „feneket fogdosni”, hogy aztán ki ugorj, megrázd magad és menj tovább…!
A felnőtt elsősorban azért felnőtt, mert vállalja tetteit és azok következményeit. Én vállalni fogom mindig a csókodat, a simogatásodat. Tudom, hogy nem élhetek már úgy ahogy a csókjaid előtt! Szeretem a családomat és nem fogom elhagyni, de nincs is erről szó. Az őszinteségről és az igazságról írogatok Neked. Nagyon rosszul gondolod, hogy „maradjunk barátok, bulizgassunk..” mert hol bulizgatnánk és a francba is, barátkozni nem így kell! Járjunk, menjünk ki a Szigetre, van egy csomó egyetemi klub, ígyunk meg egy kávét, sörözgessünk, oké. Még az is lehet hogy ebből barátság lesz, ám tudod mostanság inkább a csókjaidra vágyom! Arra vágyom, hogy nevess, hisz olyan szépen nevetsz. Meg akarlak ismerni az „ágybe vinni Téged” az egy dolog a sokezerből…
Öszintének lenni és őszinte lenni, nem a családunkhoz (ez egy rohadt és fájdalmas dolog) de önmagunkhoz mindenképp
Megjegyzések
Megjegyzés küldése