Buják Attila írása
Ideges csönd, tétova némaság
Nem sikerült a Jobbik áttörése
A gesztenyéskert fái alatt parázsló cigaretta fénye. A Jobbik itt készül a nagy áttörésre, meglepetésre. Kampánystratégiájának megfelelően ehhez illeszkedő komilfó környezetet keresett. Ha Kádáréknak a Budapesti Kongresszusi Központ megfelelt, miért ne lenne jó egy stabilizálódni készülő posztradikális cica-kutya pártocskának?
A biztonsági őrként funkcionáló kiöregedett gárdahadnagyok udvariasak, katonásak, pontosak. A pogácsa korrekt.
A hangulat enyhén temetői. Nem nagyon sikerült az áttörés. Vollner alelnök, a leszerelt ex-rendőr lényegre törő:
– Ennyi kevés, várjuk a jobbakat. Vagyis a Jobbikot. Szebb jövőt!
Politikusok ritkán mutatkoznak. Az egyetlen sajtóképes figura Balczó Zoltán parlamenti alelnök, a Jobbik doyenje. A konkrét eredmény helyett társadalomképekről értekezik. Csak a vezér, Vona nem mutatkozik. A stratégiai főerő a VIP-szobában punnyad. Messze még az a koalíció.
Ideges csönd, tétova némaság.
– Ez a mi bajunk, Lajosom – mondja egy vidéki úr kikönyökölt pamutpulóverben. Hogy nem tudunk 20-ról 30-ra jutni.
A tévében csak tipródás megy, az átjelentkezések lassítják a demokratikus folyamatot. Ezt idevárják, amaz még késik, de mindenki mindenkinek köszöni.
Novák képviselő, pártjának Benjaminja, szintén köszöni, de az arcára kiül a csalódottság. Töltelékpárt lesz ismét a Jobbik. Jobbik-híján.
A szakértők itt azt szakértik a Jobbikról, hogy bármikor kész lett volna a beugrásra a Fidesz külső támogatójaként, de erre semmi szükség. Ahhoz hirtelen büdös lábúak lettek. A választási rendszer reformjával kétségtelenül a Jobbik húzta a legrövidebbet. Ugyanezzel az eredménnyel 2010-ben királyok lettek volna, 10 mandátummal többet is szereznek.
Dübörgő taps, lassan megtelnek a termek. Jönnek az első egyéni körzetek. Kis öröm, némi élvezetpótlás, ha valahol beelőzik a Kormányváltókat.
A tévé előtt egy aggastyán hegyezi 94 éves füleit. Nemzedékének utolsó hírmondója, még a nagy elődpártnak is tagja lehetett valaha. Csak azt még máshogyan hívták.
– LMP? Mi az, mucuskám? Van olyan? – kérdezi az öregúr.
– Lehet más – súgják a fülébe a körülötte állók.
– Kik azok?
– Zsidók, Lajos bácsi. Zsidók – susogja a fülébe egy bőrkabátos hölgy.
Ideges csönd, tétova punnyadás.
– Csalódott vagyok – mondja egy aktivista.
S mintegy végszóra, hírnök jő, Vona is elesett, hiába fektetett iszonyatos energiákat egyéni kampányába gyöngyösi választókerületében.
Lassan feloszlunk. Véget vetnek a zenének, hazamennek a legények.
A hangulat enyhén temetői. Nem nagyon sikerült az áttörés. Vollner alelnök, a leszerelt ex-rendőr lényegre törő:
– Ennyi kevés, várjuk a jobbakat. Vagyis a Jobbikot. Szebb jövőt!
Politikusok ritkán mutatkoznak. Az egyetlen sajtóképes figura Balczó Zoltán parlamenti alelnök, a Jobbik doyenje. A konkrét eredmény helyett társadalomképekről értekezik. Csak a vezér, Vona nem mutatkozik. A stratégiai főerő a VIP-szobában punnyad. Messze még az a koalíció.
Fotók: Riskó Gáspár
Ideges csönd, tétova némaság.
– Ez a mi bajunk, Lajosom – mondja egy vidéki úr kikönyökölt pamutpulóverben. Hogy nem tudunk 20-ról 30-ra jutni.
A tévében csak tipródás megy, az átjelentkezések lassítják a demokratikus folyamatot. Ezt idevárják, amaz még késik, de mindenki mindenkinek köszöni.
Novák képviselő, pártjának Benjaminja, szintén köszöni, de az arcára kiül a csalódottság. Töltelékpárt lesz ismét a Jobbik. Jobbik-híján.
A szakértők itt azt szakértik a Jobbikról, hogy bármikor kész lett volna a beugrásra a Fidesz külső támogatójaként, de erre semmi szükség. Ahhoz hirtelen büdös lábúak lettek. A választási rendszer reformjával kétségtelenül a Jobbik húzta a legrövidebbet. Ugyanezzel az eredménnyel 2010-ben királyok lettek volna, 10 mandátummal többet is szereznek.
Dübörgő taps, lassan megtelnek a termek. Jönnek az első egyéni körzetek. Kis öröm, némi élvezetpótlás, ha valahol beelőzik a Kormányváltókat.
A tévé előtt egy aggastyán hegyezi 94 éves füleit. Nemzedékének utolsó hírmondója, még a nagy elődpártnak is tagja lehetett valaha. Csak azt még máshogyan hívták.
– LMP? Mi az, mucuskám? Van olyan? – kérdezi az öregúr.
– Lehet más – súgják a fülébe a körülötte állók.
– Kik azok?
– Zsidók, Lajos bácsi. Zsidók – susogja a fülébe egy bőrkabátos hölgy.
Ideges csönd, tétova punnyadás.
– Csalódott vagyok – mondja egy aktivista.
S mintegy végszóra, hírnök jő, Vona is elesett, hiába fektetett iszonyatos energiákat egyéni kampányába gyöngyösi választókerületében.
Lassan feloszlunk. Véget vetnek a zenének, hazamennek a legények.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése