Édes drága szerelmem,
ismét túl vagyunk már jó pár "lopott délutánokon", szerelmes öléseken. Nagyon jó veled és én mindent megfogok tenni azért, hogy ez is maradjon. A napokban azt mondtad, hogy azt tervezed, hogy ki fogsz költözni a Gabihoz. Én ezt nagyon nem szeretném, ám kérdés hogy mennyire tudok beleszólni az életbe, másképpen fogalmazva mennyire érzed azt, hogy én a te "részed" vagyok. Nagyon bonyolult dolog ez, de mivel többször is megfogadtam Neked, hogy nem fogok megváltozni épp ezért ezt a nagyon bonyolult dolgot megpróbálom leírni, megfogalmazni, tudva azt, hogy nem biztos hogy megfogod érteni, hisz még én is alig értem. Egy könyvbe olvastam, hogy az igazi szeretet "önmagunk kiterjesztése egy másik személyre", ez nagyon jó megfogalmazás és én valóban azt érzem, hogy ha nem vagy velem, akkor "nem terjedek ki", falakba vagy inkább a nagy semmibe vész az énem, mert Te nem vagy mellettem, nincs mosolyod és hangod. És ez olyan rossz nekem!
Nyilván ennek a "kiterjesztés"-nek a legjobb formája a közös gyermek, a család az, ami egy emberi kapcsolat legnagyobb értelme és Te többször is mondtad, hogy szeretnél Tőlem gyereket, vagy legalábbis, ha "összejönne", akkor nem bánnád, sőt!...Ezért nem értem a Szentendrét, igazán nem mondtad, ám sejtem hogy Gabi felé nincsenek hasonló gondolatait..de lehet hogy vannak (ezt nem tudom), mindenesetre olyen nem lehet, hogy "ha Gyuritól jön össze az jó, ha Gabitól az is jó, csak jöjjön össze... Hallod Menyét, ilyen gondolatid tutira nem lehetnek, mivel a gyerekcsinálás nem versenyfutás, ott nem azt mérik, hogy ki jut át először a célvonalon!
Értem én, hogy ha "úgy alakul" miért nem költöznél a Zsoltiékhoz; szabad akarsz lenni, és Zsoltiék tutira nem adnák meg ezt Neked. Ám ne hidd, hogy Gabinál szabad lennél. Bár nem ismerem a Gabit (és őszintén nem is akarom megismerni) de ha hozzá költöznél egyértelműen "övé" lennél, bár persze maradnának a "lopott délutánok", de nem hinném, hogy hosszú távon ez jó lenne nekünk. Persze én is élek valakivel (valakikkel), ám drága szerelmem, nem tudom, hogy érted e, hogy nem szeretném tartósan így, mert én Veled szeretnék élni!!!Csak rajtad múlik ez, és tudom, hogy ilyenkor Édesanyádtal példálózol, de én elég fiatalnak érzem magam ahhoz, hogy új életet kezdjek Veled...de lehet hogy ő már nem!!!!
Ha félsz ezt megmondani a szüleidnek, akkor én fogom megmondani, ha felpofoznak, vagy megütnek akkor sem fog érdekelni, én meg fogom fogni a kezed és egyszerűen viszlek magammal a Donáti utcába, ahol éldegélnénk, akár gyerekkel is. Én már több hónapja nagyon szenvedek attól, ha nem vagy velem, az első hetek, hónapok kemények lennének (ha jól meggondoljuk ezzel minimum 4 család életét forgatnánk fel), de értsd meg ez így nem mehet tovább!!! Nem jó, ha egy 40 éves pasi ereje teljében, diplomával a zsebében minden éjszaka sír, mert úgy érzi beleőrül a boldogtalanságba!!! Akkor minek tanultam ennyit, mi a francot dolgoztam ilyen sokat?
Nagyon jó, amikor beülünk kávézni valahová, vagy enni valamit. Nagyon jó, mert már 10 éve nem csináltam ilyeneket, csak épp akkor nagyon sokat tanítottam (volt is pénzem), és hát érzem, hogy ezek vissza fognak jönni.
Sajnálni fogom a Csabikámat de miattad otthagynám!!!! No ettől a gondolattól félek leginkább, hogy hogyan mondhatok ilyet, azt hittem hogy soha nem lesznek iylen gondolataim, aztán tessék!
Nagyon szeretlek és az életem része vagy!!!
Te, Kriszta most gyorsan hozzunk össze egy gyereket, hogy ne is legyen kérdés, hogy ki kivel fog összeköltözni...?
Félelmetes!!!!
De...elképzelhető, hogy a Te gondolod jól. Lehet, hogy jó ötlet kiköltöznöd Szentendrére, lehet hogy tényleg működik Nálatok a nyitott kapcsolat és ami köztünk van tovább fog élni. (Bár gondolom, Gabi hozna-vinne kocsival, de nem tudom...)elég drága a Pest környéki bérlet...Szóval nehezen elképzelhető, hogy engem meg tudnál tartani, ha kiköltöznél. Tudod ettől félek és reszketek.
Gyurid
ismét túl vagyunk már jó pár "lopott délutánokon", szerelmes öléseken. Nagyon jó veled és én mindent megfogok tenni azért, hogy ez is maradjon. A napokban azt mondtad, hogy azt tervezed, hogy ki fogsz költözni a Gabihoz. Én ezt nagyon nem szeretném, ám kérdés hogy mennyire tudok beleszólni az életbe, másképpen fogalmazva mennyire érzed azt, hogy én a te "részed" vagyok. Nagyon bonyolult dolog ez, de mivel többször is megfogadtam Neked, hogy nem fogok megváltozni épp ezért ezt a nagyon bonyolult dolgot megpróbálom leírni, megfogalmazni, tudva azt, hogy nem biztos hogy megfogod érteni, hisz még én is alig értem. Egy könyvbe olvastam, hogy az igazi szeretet "önmagunk kiterjesztése egy másik személyre", ez nagyon jó megfogalmazás és én valóban azt érzem, hogy ha nem vagy velem, akkor "nem terjedek ki", falakba vagy inkább a nagy semmibe vész az énem, mert Te nem vagy mellettem, nincs mosolyod és hangod. És ez olyan rossz nekem!
Nyilván ennek a "kiterjesztés"-nek a legjobb formája a közös gyermek, a család az, ami egy emberi kapcsolat legnagyobb értelme és Te többször is mondtad, hogy szeretnél Tőlem gyereket, vagy legalábbis, ha "összejönne", akkor nem bánnád, sőt!...Ezért nem értem a Szentendrét, igazán nem mondtad, ám sejtem hogy Gabi felé nincsenek hasonló gondolatait..de lehet hogy vannak (ezt nem tudom), mindenesetre olyen nem lehet, hogy "ha Gyuritól jön össze az jó, ha Gabitól az is jó, csak jöjjön össze... Hallod Menyét, ilyen gondolatid tutira nem lehetnek, mivel a gyerekcsinálás nem versenyfutás, ott nem azt mérik, hogy ki jut át először a célvonalon!
Értem én, hogy ha "úgy alakul" miért nem költöznél a Zsoltiékhoz; szabad akarsz lenni, és Zsoltiék tutira nem adnák meg ezt Neked. Ám ne hidd, hogy Gabinál szabad lennél. Bár nem ismerem a Gabit (és őszintén nem is akarom megismerni) de ha hozzá költöznél egyértelműen "övé" lennél, bár persze maradnának a "lopott délutánok", de nem hinném, hogy hosszú távon ez jó lenne nekünk. Persze én is élek valakivel (valakikkel), ám drága szerelmem, nem tudom, hogy érted e, hogy nem szeretném tartósan így, mert én Veled szeretnék élni!!!Csak rajtad múlik ez, és tudom, hogy ilyenkor Édesanyádtal példálózol, de én elég fiatalnak érzem magam ahhoz, hogy új életet kezdjek Veled...de lehet hogy ő már nem!!!!
Ha félsz ezt megmondani a szüleidnek, akkor én fogom megmondani, ha felpofoznak, vagy megütnek akkor sem fog érdekelni, én meg fogom fogni a kezed és egyszerűen viszlek magammal a Donáti utcába, ahol éldegélnénk, akár gyerekkel is. Én már több hónapja nagyon szenvedek attól, ha nem vagy velem, az első hetek, hónapok kemények lennének (ha jól meggondoljuk ezzel minimum 4 család életét forgatnánk fel), de értsd meg ez így nem mehet tovább!!! Nem jó, ha egy 40 éves pasi ereje teljében, diplomával a zsebében minden éjszaka sír, mert úgy érzi beleőrül a boldogtalanságba!!! Akkor minek tanultam ennyit, mi a francot dolgoztam ilyen sokat?
Nagyon jó, amikor beülünk kávézni valahová, vagy enni valamit. Nagyon jó, mert már 10 éve nem csináltam ilyeneket, csak épp akkor nagyon sokat tanítottam (volt is pénzem), és hát érzem, hogy ezek vissza fognak jönni.
Sajnálni fogom a Csabikámat de miattad otthagynám!!!! No ettől a gondolattól félek leginkább, hogy hogyan mondhatok ilyet, azt hittem hogy soha nem lesznek iylen gondolataim, aztán tessék!
Nagyon szeretlek és az életem része vagy!!!
Te, Kriszta most gyorsan hozzunk össze egy gyereket, hogy ne is legyen kérdés, hogy ki kivel fog összeköltözni...?
Félelmetes!!!!
De...elképzelhető, hogy a Te gondolod jól. Lehet, hogy jó ötlet kiköltöznöd Szentendrére, lehet hogy tényleg működik Nálatok a nyitott kapcsolat és ami köztünk van tovább fog élni. (Bár gondolom, Gabi hozna-vinne kocsival, de nem tudom...)elég drága a Pest környéki bérlet...Szóval nehezen elképzelhető, hogy engem meg tudnál tartani, ha kiköltöznél. Tudod ettől félek és reszketek.
Gyurid
Megjegyzések
Megjegyzés küldése