
A lítiumot (görögül lithos, jelentése „kő”) 1817-ben fedezte fel Johann Arfvedson. Arfvedsonnak a svéd Utö szigeten talált petalit ércben (LiAl(Si2O5)2) lévő spodumen és lepidolit ásványban sikerült megtalálnia az új elemet. 1818-ban Christian Gmelin figyelte meg először, hogy a lítium sói a lángot élénkvörösre színezik. Egyiküknek sem sikerült azonban a lítiumot sóiból elkülönítenie.
Az izoláció először William Thomas Brande-nak és Sir Humphry Davy-nek sikerült, akik elektrolízist alkalmaztak lítium-oxidon (Li2O). Kereskedelmi mennyiségben először 1923-ban állította elő a német Metallgesellschaft AG, megolvasztott lítium-klorid (LiCl) és kálium-klorid (KCl) elektrolízisével.
A „lítium” név a lithion=kőszerű szóból származik, mert ásványban mutatták ki először, míg a többi alkálifémet először növényi szövetben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése