Az a fajta kijelentés ez, amit szinte minden álláskereső elejt, lehetőségeitől, végzettségétől, és lakóhelyétől függetlenül. Természetesen ez is csak hangulatkeltésre elég, semmi másra nem jó, attól még senki nem kapott munkát, hogy ezt hajtogatta.
Nézzük a tényeket.
Pl. a legnagyobb állásportálokon lévő hirdetések számát:
profession.hu — 4054 db állás, 1200 hirdető
monster.hu — 1000+ db állás
jobline.hu — 1841 db állás
cvonline.hu — 4358 db állás, 1159 hirdető
(Adatok gyűjtve: 2012.03.12. 21:00)
Még ha vannak is átfedések, ez jelentős mennyiségű állás (bár tény, hogy jóval kevesebb, mint amennyi munkanélkülink van). Alant pár gondolat minderről, ezúttal kevésbé ostorozós stílusban (már kitomboltam magam).
A probléma, ami miatt sok ember nem talál állást, legalább 3 rétegű:
1. Nem tudja, hogyan kell állást keresni, mert nem tanították meg neki. Ez nem az ő hibája, eleget foglalkozom az okain a blogon,és másokkal együtt próbálunk segíteni megtanulni az álláskeresést.
2. Sok szervezet siráma, hogy a munkaerő nem mobil, azaz lehet, hogy lenne állása sokkal több embernek, ha hajlandó lenne költözni. Teljes mértékben egyetértek, ehhez is szemléletváltás kell, bár ha a mobilitást valamilyen módon támogatnák, az még inkább hatékony lenne.
Itt megint sok – számomra irracionálisnak tűnő – kifogással találkozom álláskeresői oldalról. Ha olyan vidéken élsz (Borsod, Békés), ahol nincs megfelelő munkalehetőség, akkor kár ragaszkodni a lakóhelyedhez. Várhatod, hogy változzon valami, de tenni érte nem tudsz, azaz kiszolgáltatod magad valami ismeretlen „erőnek”. Költözni kell, akármilyen nehéz is. Talán nem az egész családnak, talán nem véglegesen. Muszáj mérlegelni, számolni, és racionálisan dönteni. Bár érzelmi oldalról sem értem a mobilitás hiányát: sokan mondják, hogy szeretik, hogy van egy kis faluban egy kis házuk, ami saját, ami biztonságot ad. Ilyenkor mindig visszakérdezek: Van-e munkád, biztos megélhetésed, elegendő jövedelmed? A gyerekeid könnyen tudnak-e iskolába járni, van-e lehetőségük a közelben középfokú, felsőfokú oktatásra a későbbiekben? Van-e lehetőségük különórákra járni, teniszezni, zongorázni tanulni? És mellesleg anyagilag biztonságban érzed-e magad? És hopp, a válaszok határozott nemek. Nem, nem érzi jól ott magát, de mégis ragaszkodik hozzá, mert fél az ismeretlentől (megintcsak vesszen a poroszos oktatási rendszer, amiben ezek az emberek szocializálódtak, ami mindezt okozta…)
3. Egy harmadik tézis szerint a meghirdetett állások többségéhez nincsenek megfelelő képzettségű embereink. Ami így, ebben a formában akár igaz is lehet, de vajon tényszerűen nézve, létezhet-e, hogy a kívánt tudásanyag sincs meg az emberekben? Lehetséges, hogy ha elengedjük a szorosan szakirányú végzettség követelményét, akkor máris van megfelelő ember. Ehhez a munkáltatói szemléletnek kellene változni. Példaként láttam már eredetileg szakács végzettségű IT helpdeskest. Az illető egyik legerősebb képessége az volt, hogy el tudta hitetni az interjúztatókkal, hogy ő ezt képes megcsinálni. És tényleg, bizonyított. Ha nincs olyan ember, amilyet keresnek, akkor a munkáltató feladata, hogy siránkozás helyett teremtse meg. Élő példaként láttam már, hogy mezőgazdasági gépszerelő hiányában autószerelőt vettek fel, képeztek át.
El kéne még engedniük a szűrésre használt fölösleges követelményeket is. Pl. csak azért ne várjunk el felsőfokú végzettséget egy adminisztrátortól, mert úgyis sok a diplomás munkanélküli, és majd jelentkezik egy munkanélküli pedagógus, vagy archeológus. Vagy mert azt feltételezzük, hogy a diplomásság valamilyen „emberi minőség” is egyben. Ne várjunk el nyelvtudást egy olyan helyen, ahol a napi munkavégzés ezt nem kívánja meg (bár én amellett vagyok, hogy igenis mindenki beszéljen legalább angolul).
Az álláskeresőknek azon kellene gondolkodniuk, hogy a meglévő tudásanyaguk – amiről nem is feltétlenül van papírjuk – hová lehet még jó, milyen munkahelyekre kellhet az a tapasztalat, amivel rendelkeznek. Ha ilyesmivel próbálkoznak, akkor nagyon szép motivációs leveleket kell írni, pl. arról, hogy egy varrónő miért lehet jó ügyfélszolgálatos, vagy egy pincér hogyan lehet jó sofőr. Újra eljutottunk oda, hogy a motivációs levél nem „úri huncutság”, és nem csak a felsőfokú végzettséghez kötött állásoknál hasznos.
Még mindig úgy gondolod, hogy hülyeség a motivációs levél? Ha nem, kezd el írni a sajátodat!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése