A közösségi média fontos szerepet játszik a népfelkelésekben

2011. február 22. 22:47, Kedd - Forrás: MTI

Helytálló web 2-es forradalmakról beszélni Észak-Afrikában, hiszen az új közösségi média nélkül nem terjedtek volna ki ennyi országra, már az arab és a muszlim világon is túlra a népfelkelések - mondta Búr Gábor Afrika-szakértő. Gazdik Gyula történész úgy látja, az internetes eszközök szerepe jelentős, de nem meghatározó az átalakulásban, amelyhez politikai akarat kell.


"Egészen bizonyos, hogy a közösségi média nélkül nem történtek volna ilyen megmozdulások, hiszen információs monopóliummal rendelkező diktatórikus rendszerekről van szó" - mondta Búr Gábor, az ELTE docense. Kifejtette, hogy az adott rezsimek csak részlegesen védekezhetnek az internet lekapcsolásával, mivel ez gazdaságuk leállásával fenyegetne. A diktátorok óriási, dollármilliárdos károkat okoznának saját országuknak, még fel is erősödnének azok a gondok, amelyek miatt a népfelkelések kitörtek, hiszen a szegényebb országok különösen megérzik az élelmiszerek drámai drágulását. "A technika fejlettségével egyetlen diktátor sem képes felvenni a versenyt" - tette hozzá.

Búr Gábor kedvező jelenségnek látja, hogy olyan társadalmak is demokratizálódnak, ahol az írástudatlanság megdöbbentően magas, nagy a munkanélküliség, az emberek eddig nem szólhattak bele saját sorsuk irányításába, nem léteztek semmiféle demokratikus hagyományok. Az viszont szerinte veszélyforrást jelent, hogy a közösségi portálokon szerveződő tüntetések - bár népi felkelésekké tudnak nőni, mint Tunéziában, Egyiptomban, Jemenben vagy Bahreinben - "nem termelnek ki" igazi vezetőket. Félő, hogy az utca felkelése, az internetes közösségek mozaikjaiból összeálló mozgalmak nem tudják megtartani azokat az eredményeket, amelyeket akár több száz halálos áldozat árán vívtak ki - mondta.

Rámutatott, hogy a térségben évtizedek óta görgetett, megoldatlan ügyek hihetetlen társadalmi feszültségeket keltettek. A térség közös vonásaként emelte ki, hogy ezen az országok gazdasága nem tud lépést tartania a magas népszaporulattal, és a mélyreható korrupció megcsapolja a forrásokat. Azt is kiemelte, hogy a Nyugattal együttműködő arab vagy iszlám rendszerek az adott országok népességének széles körében hiteltelenné váltak, mert a Nyugat évtizedek óta szemet hunyt az óriási demokratikus deficit felett.

Azzal kapcsolatban, hogy miért csak most kezdődik el a térség országainak demokratizálódása, rámutatott: a hidegháborús logikában ezen országok egyik vagy másik táborhoz, az Egyesült Államok vagy a Szovjetunió mellé sorolódtak. Moszkva semmilyen demokratikus változást nem ösztönzött, a Nyugat pedig az együttműködésért cserébe szabad kezet adott saját országukban ezeknek a diktátoroknak. Arra a kérdésre, hogy mely országok érezhetik magukat biztonságban az immár hetek óta tartó népfelkelési hullámban, azt felelte: azok, amelyekben a hatalomnak jelentős a legitimációja, ilyen például a Dél-afrikai Köztársaság vagy Botswana.

Búr Gábor kifejtette: a Nyugat kénytelen lesz gyökeresen átértékelni a térséghez fűződő kapcsolatait, és számot kell vetnie azzal az alapvető dilemmával, hogy a demokratikus átalakítás után rövid vagy akár hosszabb távon az iszlamisták kezébe csúszhat át a hatalom. Alapvető problémának mondta a Nyugat felelősségét, az eddig alkalmazott kettős mércét: egy nincstelen egyiptomi vagy tunéziai számára nehéz megmagyarázni, miért volt szükség Irak inváziójára, Szaddám Huszein hatalmának megdöntésére, miközben az ezt kierőszakoló hatalom, az Egyesült Államok jó barátságot ápol az ő elnyomó rendszerével. "Ez védhetetlen, ez a politika teljes csődöt mondott, látványosan megbukott, valami újat kell kitalálni" - mondta.

Gazdik Gyula, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézet (SVKI) tudományos főmunkatársa arról beszélt: a társadalmi média nagyon jelentős szerepet játszik az elégedetlenkedők mozgósításában, de ez a szerep nem meghatározó. Rámutatott, hogy a Twitter, a YouTube, a Facebook, az sms-ek sok információt közvetítenek, de ez önmagában kevés a társadalmi változások gerjesztéséhez, ehhez politikai akarat is kell.

Az észak-afrikai folyamatok megértéséhez szerinte nem szabad elfelejteni, hogy ezekben az országokban a tekintélyelvű kormányzásnak nagyon mély gyökerei vannak. A fejlettebb politikai rendszerekből átvett intézményeket, például a parlamentet nem nyugati módon, hanem a történelmi tradíciók szerint működtetik. Ez a nyugatinál lényegesen szűkebb politikai mozgásteret jelent, amely egy idő után nem képes a társadalom sokrétű érdekeit integrálni, és napirendre kerül a politikai rendszer tágításának igénye.

Gazdik Gyula várakozása szerint ez elkövetkező időszakban az érintett országok politikai rendszerei nyitottabbakká válnak, olyan erőket is be kell majd emelni a politikai intézményrendszerekbe, amelyek előtt korábban zárva voltak az utak. Ugyanakkor nem látni garanciát arra, hogy egy erős elnöki hatalom a közeljövőben nem fogja ismételten szűkíteni a politikai játékteret, "egyelőre hiányoznak azok a biztosítékok, hogy a kitágított mozgástér így marad".