bulletNyomtatásbulletKüldés e-mailben Sarkadi-Nagy Márton bullet 2010. december 30. 14:04
Frissítve: 56 perce
TItokzatos kódolók internetes fórumaiból emelkedett ki a nyolcvanas években Julian Assange. Cikkünk a cypherpunk közösségből induló, jelentős botrányokat kavart Wikileaks-szappanopera előzményeit, korai történetét foglalja össze.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw iwiw Delicious Delicious Digg Digg Facebook Facebook GReader GReader URLGuru URLGuru StumbleUpon StumbleUpon Tumblr Tumblr Twitter Twitter dropshadow
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre, vagy a Twitter csatornánkra is!
Tetszett a cikk?
Google ReaderMegosztás Google Readerben
megosztásMegosztás egyéb oldalakon
Hirdetés
Kapcsolódó témák
* wikileaks
* Julian Assange
* cypherpunk
* John Young
Nem sokon múlt, hogy Julian Assange pár hete óvadék ellenében házi őrizetbe kerülhetett. Az önmagát legszívesebben a Wikileaks főszerkesztőjének nevező férfi a lakcímeként ugyanis egy ausztrál postafiók címét adta meg. Az Assange körözését kezdeményező svéd hatóságok képviselője ezután már némi okkal követelhette az óvadék lehetőségének elvetését, tekintettel Assange nomád életstílusára.
Az internetes ikonnak végül egy újságíró biztosított ideiglenes lakcímet- és helyet, de vélhetően nem ez lesz az utolsó állomás a férfi életében, aki két éven át túrázott körbe a világban, szülőhazája, Ausztrália mellett hosszabb időn keresztül élt Kenyában és Tanzániában is. A nem nyilvános dokumentumokat – legújabban éppen az amerikai külügy levelezését – publikáló weboldal, valamint a mögötte álló szervezet története legalább ennyire zavaros.
Az eredet
John Young szerint a cypherpunk szó fejezi ki a legjobban a Wikileaks-saga lényegét: ebből kellene megérteni a portál működésének igazi lényegét. Young civilben New York-i építész, amúgy meg a Wikileaks-hez nagyon hasonló Cryptome blogot működteti, közel tizenöt éve. Noha mára a szájt egyik leghangosabb kritikusává vált, annak indulásakor még a közelében mozgott, még régebben pedig személyesen is köze volt Assangenhoz. Mindketten részt vettek az internetes őskor egyik levelezőlistáján folytatott eszmecserékben, ahol a közösség önmagát cypherpunknak keresztelte el.
John Young később létrehozta a Cryptome.orgot, ahol már több, mint tíz éve különböző dokumentumokat tesz közzé. Szerkesztési attitűdje nem mindenhol egyezik meg a Wikileaks-szel: az általa közöltek igazságtartalmáért nem vállal felelősséget, nem titkolózik és leginkább nyilvánosan hozzáférhető anyagokkal dolgozik. A Young által közzétett Wikileaks-levelezés szerint mégis őt keresték meg 2006 márciusában a szervezet indulási stádiumában azzal, hogy a nevére szeretnék bejegyeztetni a domaint.
Young igent mondott, majd gyorsan kiábrándult és kiszállt, bár a mai napig állítja: ha a szervezet letenne a "kis dolgairól", akor tényleg hasznos lehetne. A Wikileaks a követekző pár évben sok ígéretet nem váltott be: a Wikipedia-szerű, közösségi szerkesztés helyett egyértelműen a hierarchizált megoldást választották, a közösségi adatfeldolgozás helyett médiacégeket csábítgattak, és ezért minél több pénzbeli adományt vártak volna el (a WL éves minimális költségvetése Assange ellenőrizhetetlen állítása szerint kétszázezer dollár).
Mi a macska az a cypherpunk?
A kifejezést az internet létrejöttével megugró jelentőségű titkosítói szakmából és a közismert szubkultúra sajátos attitűdjéből hegesztették össze. A levelezőlistán, már a nyolcvanas évektől kezdve több száz internetes ősatya/cégalapíó/hacker/kódíró/kódfejtő társalgott egymással, és a központi témák az új technológia és annak politikai vonatkozásai voltak. A szabadságpárti eszmék mellett elkötelezett többség ugyanis azt vallotta, hogy a minden eddiginél átláthatóbb állami felügyeletet lehetővé tevő információs korban mindenkinek joga kell legyen a privát kommunikációhoz, egyszóval a titkosításhoz.
A titkosításhoz való jogért küzdőknek nem volt egyszerű dolguk: a kódolói szakma már évtizedekkel az információs robbanás előtt is stagnált, a területet még a hidegháborús reflexek alapján kezelő amerikai kormányzati ügynökség (National Security Agency – NSA) pedig ott tett keresztbe a törekvéseiknek, ahol csak tudott. A kormányzat a saját fejlesztésű, nyílt titkosítási lehetőségek helyett alternatívákat kínált: alacsonyabb karakterszámú (tehát gyengébb) rejtjelkulcsokat, illetve a rejtjekulcsok „letétbe” helyezését. A hidegháborús időkben a COCOM-listára helyezett titkosítási technológiákra érvényes, a technológiai fejlődés által nyilvánvalóan felülírt exportkorlátozások pedig körlbelül az ezredfordulóig érvényben maradtak.
1991- ben egy Phil Zimmerman nevű ember kiadta PGP nevű publikus kulcsú titkosítási programot (ebből idővel a világ legelterjedtebb e-mail titkosítási programja lett), és ezután lassan elhaltak a cypherpunk mozgalom közvetlen céljai: mára már Assange sem tartja karban az általa is jegyzett, szándéka szerint az akár kínzásnak is kitett delikvens információit is megóvó titkosítószoftverét.
A cypherpunkok egyszerre sajátosan technokrata, anarchikus és politikai ideáljai azonban nem vesztek el, csak átalakultak. (Rövid éltekép ezekhez az ideálokhoz: Jim Bell levlista-tag ellen az Assassination Politics c. esszésorozata után három eljárást is indítottak, ugyanis az esszékben sajátos részletességgel azt fejtette ki, hogy az új technológiák miként teszik majd lehetővé, hogy az állampolgárok vérdíjat tűzzenek ki nem kellően demokratikus vezetőik fejére.).
A szervezet fókuszában is érdekes változás állt be a kezdeti idők után: a szinte manufakturális üzemmódban érkező, a Szcientológia Egyház sajátos szokásairól, vagy a kenyai kivégzésekről szóló kiszivárogtatások helyett (amelyek közül az utóbbival az Amnesty International díját is elnyerte) a WL átállt a projekt szemléletű megközelítésre, és három „nagy” anyagot hozott ki, amelyeknek viszont mindegyike leginkább az Egyesült Államokat érinthette kínosan (a kezdetben ígért harmadik világbeli fókusz helyett). Ezek a helikopteres iraki videófelvétel, az afgán háborús és iraki háborús, illetve az amerikai külügy százezres nagyságrendben nyilvánosságra hozott dokumentumai voltak.
Szakadás a táborban
Vélhetően ezek a tényezők is közrejátszhattak abban, hogy a WIkileaks nagyjából felderíthetetlen szervezete kettészakadt. Tudósítások szerint több, mint egy tucatnyi korábbi szimpatizáns „lépett le” az elmúlt hónapokban. Az Independent információi szerint ők az afgán és iraki anyagok helyett továbbra is kisebb, lokális ügyeknek adtak volna teret.
Julian Assange
Fotó: AP/Lennart Preiss
A távozók egy része pedig most rivális szájtot tervez indítani, Openleaks néven, szándékuk szerint az Assange-féle megoldások hibáit elkerülve. Különböző helyeken számos független, tematikus-lokális oldal is készül – Brusselsleaks az Európai Unió ügyeinek, Balkanleaks Délkelet-Európának. Így kérdéses marad, hogy ezen az új piacon mekkora helye marad a Wikileaksnek – persze csak a külügyi iratok teljes nyilvánosságra hozatalát követően, ugyanis a kétszázötvenezer iratot nagyon lassan csepegtetik: eddig kevesebb, mint az egy százalékuk nyilvános.
(Hirszerő.hu. 2010.12.30)
Frissítve: 56 perce
TItokzatos kódolók internetes fórumaiból emelkedett ki a nyolcvanas években Julian Assange. Cikkünk a cypherpunk közösségből induló, jelentős botrányokat kavart Wikileaks-szappanopera előzményeit, korai történetét foglalja össze.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw iwiw Delicious Delicious Digg Digg Facebook Facebook GReader GReader URLGuru URLGuru StumbleUpon StumbleUpon Tumblr Tumblr Twitter Twitter dropshadow
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre, vagy a Twitter csatornánkra is!
Tetszett a cikk?
Google ReaderMegosztás Google Readerben
megosztásMegosztás egyéb oldalakon
Hirdetés
Kapcsolódó témák
* wikileaks
* Julian Assange
* cypherpunk
* John Young
Nem sokon múlt, hogy Julian Assange pár hete óvadék ellenében házi őrizetbe kerülhetett. Az önmagát legszívesebben a Wikileaks főszerkesztőjének nevező férfi a lakcímeként ugyanis egy ausztrál postafiók címét adta meg. Az Assange körözését kezdeményező svéd hatóságok képviselője ezután már némi okkal követelhette az óvadék lehetőségének elvetését, tekintettel Assange nomád életstílusára.
Az internetes ikonnak végül egy újságíró biztosított ideiglenes lakcímet- és helyet, de vélhetően nem ez lesz az utolsó állomás a férfi életében, aki két éven át túrázott körbe a világban, szülőhazája, Ausztrália mellett hosszabb időn keresztül élt Kenyában és Tanzániában is. A nem nyilvános dokumentumokat – legújabban éppen az amerikai külügy levelezését – publikáló weboldal, valamint a mögötte álló szervezet története legalább ennyire zavaros.
Az eredet
John Young szerint a cypherpunk szó fejezi ki a legjobban a Wikileaks-saga lényegét: ebből kellene megérteni a portál működésének igazi lényegét. Young civilben New York-i építész, amúgy meg a Wikileaks-hez nagyon hasonló Cryptome blogot működteti, közel tizenöt éve. Noha mára a szájt egyik leghangosabb kritikusává vált, annak indulásakor még a közelében mozgott, még régebben pedig személyesen is köze volt Assangenhoz. Mindketten részt vettek az internetes őskor egyik levelezőlistáján folytatott eszmecserékben, ahol a közösség önmagát cypherpunknak keresztelte el.
John Young később létrehozta a Cryptome.orgot, ahol már több, mint tíz éve különböző dokumentumokat tesz közzé. Szerkesztési attitűdje nem mindenhol egyezik meg a Wikileaks-szel: az általa közöltek igazságtartalmáért nem vállal felelősséget, nem titkolózik és leginkább nyilvánosan hozzáférhető anyagokkal dolgozik. A Young által közzétett Wikileaks-levelezés szerint mégis őt keresték meg 2006 márciusában a szervezet indulási stádiumában azzal, hogy a nevére szeretnék bejegyeztetni a domaint.
Young igent mondott, majd gyorsan kiábrándult és kiszállt, bár a mai napig állítja: ha a szervezet letenne a "kis dolgairól", akor tényleg hasznos lehetne. A Wikileaks a követekző pár évben sok ígéretet nem váltott be: a Wikipedia-szerű, közösségi szerkesztés helyett egyértelműen a hierarchizált megoldást választották, a közösségi adatfeldolgozás helyett médiacégeket csábítgattak, és ezért minél több pénzbeli adományt vártak volna el (a WL éves minimális költségvetése Assange ellenőrizhetetlen állítása szerint kétszázezer dollár).
Mi a macska az a cypherpunk?
A kifejezést az internet létrejöttével megugró jelentőségű titkosítói szakmából és a közismert szubkultúra sajátos attitűdjéből hegesztették össze. A levelezőlistán, már a nyolcvanas évektől kezdve több száz internetes ősatya/cégalapíó/hacker/kódíró/kódfejtő társalgott egymással, és a központi témák az új technológia és annak politikai vonatkozásai voltak. A szabadságpárti eszmék mellett elkötelezett többség ugyanis azt vallotta, hogy a minden eddiginél átláthatóbb állami felügyeletet lehetővé tevő információs korban mindenkinek joga kell legyen a privát kommunikációhoz, egyszóval a titkosításhoz.
A titkosításhoz való jogért küzdőknek nem volt egyszerű dolguk: a kódolói szakma már évtizedekkel az információs robbanás előtt is stagnált, a területet még a hidegháborús reflexek alapján kezelő amerikai kormányzati ügynökség (National Security Agency – NSA) pedig ott tett keresztbe a törekvéseiknek, ahol csak tudott. A kormányzat a saját fejlesztésű, nyílt titkosítási lehetőségek helyett alternatívákat kínált: alacsonyabb karakterszámú (tehát gyengébb) rejtjelkulcsokat, illetve a rejtjekulcsok „letétbe” helyezését. A hidegháborús időkben a COCOM-listára helyezett titkosítási technológiákra érvényes, a technológiai fejlődés által nyilvánvalóan felülírt exportkorlátozások pedig körlbelül az ezredfordulóig érvényben maradtak.
1991- ben egy Phil Zimmerman nevű ember kiadta PGP nevű publikus kulcsú titkosítási programot (ebből idővel a világ legelterjedtebb e-mail titkosítási programja lett), és ezután lassan elhaltak a cypherpunk mozgalom közvetlen céljai: mára már Assange sem tartja karban az általa is jegyzett, szándéka szerint az akár kínzásnak is kitett delikvens információit is megóvó titkosítószoftverét.
A cypherpunkok egyszerre sajátosan technokrata, anarchikus és politikai ideáljai azonban nem vesztek el, csak átalakultak. (Rövid éltekép ezekhez az ideálokhoz: Jim Bell levlista-tag ellen az Assassination Politics c. esszésorozata után három eljárást is indítottak, ugyanis az esszékben sajátos részletességgel azt fejtette ki, hogy az új technológiák miként teszik majd lehetővé, hogy az állampolgárok vérdíjat tűzzenek ki nem kellően demokratikus vezetőik fejére.).
A szervezet fókuszában is érdekes változás állt be a kezdeti idők után: a szinte manufakturális üzemmódban érkező, a Szcientológia Egyház sajátos szokásairól, vagy a kenyai kivégzésekről szóló kiszivárogtatások helyett (amelyek közül az utóbbival az Amnesty International díját is elnyerte) a WL átállt a projekt szemléletű megközelítésre, és három „nagy” anyagot hozott ki, amelyeknek viszont mindegyike leginkább az Egyesült Államokat érinthette kínosan (a kezdetben ígért harmadik világbeli fókusz helyett). Ezek a helikopteres iraki videófelvétel, az afgán háborús és iraki háborús, illetve az amerikai külügy százezres nagyságrendben nyilvánosságra hozott dokumentumai voltak.
Szakadás a táborban
Vélhetően ezek a tényezők is közrejátszhattak abban, hogy a WIkileaks nagyjából felderíthetetlen szervezete kettészakadt. Tudósítások szerint több, mint egy tucatnyi korábbi szimpatizáns „lépett le” az elmúlt hónapokban. Az Independent információi szerint ők az afgán és iraki anyagok helyett továbbra is kisebb, lokális ügyeknek adtak volna teret.
Julian Assange
Fotó: AP/Lennart Preiss
A távozók egy része pedig most rivális szájtot tervez indítani, Openleaks néven, szándékuk szerint az Assange-féle megoldások hibáit elkerülve. Különböző helyeken számos független, tematikus-lokális oldal is készül – Brusselsleaks az Európai Unió ügyeinek, Balkanleaks Délkelet-Európának. Így kérdéses marad, hogy ezen az új piacon mekkora helye marad a Wikileaksnek – persze csak a külügyi iratok teljes nyilvánosságra hozatalát követően, ugyanis a kétszázötvenezer iratot nagyon lassan csepegtetik: eddig kevesebb, mint az egy százalékuk nyilvános.
(Hirszerő.hu. 2010.12.30)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése